Avagy Spanyol kiruccanásom élményei egy asztalon.
Churros az utcasarkon, Picasso, tengerpart, végtelen busz- és vonatutak, mecsetek, katedrálisok, zsidó negyedek, no és persze a tapas! Végiggondoltam, de nem tudok összeszedett lenni a témában.
Mielőtt belemerülnék a mesélésbe, álljon itt az elmúlt napok tapas ihletésű horgolós ajánlata!
===
Válassz a kétféle menüből, állítsd össze a saját válogatásodat!
===
Mi a tapas?
A tapa, ahogy az étlapokon szerepel egy kis adag harapnivaló az ital mellé. Legalább is így kezdődött a karrierje, de azóta már önálló éttermi fogásként éli életét.
Nem könnyű megfejteni elsőre mi is a menete a fogyasztásának. Számomra az szűrődött le, hogy két útja is van, és a különböző helyek is e szerint vannak felszerelve.
Ha csak egy sörre ugrunk be egy helyre, akkor lehet választani mellé egyet kettőt. Ha viszont éhesek vagyunk, akkor összeállíthatunk belőle egy komplett ebédet, vacsorát, és ihatunk mellé sört.
A sör egyébként szinte egyöntetűen uralja a terepet, ami meglepő, mert eddig a spanyol borok híre miatt erre nem gondoltam. Van egy kép, ami beégett: a sör ott áll az apró, kerek asztalok közepén, és mellé zöld, magozatlan, de roppantott olajbogyót rágnak. Úgy láttam, hogy ez inkább a helyiek szokása, a turisták nem állnak meg itt.
A sör-bogyó kombót kipróbáltam, mert fura párnak tűnt, de talán megértettem.
Elrág az ember egy őrülten sós olajbogyót, aminek fényévekkel több íze (talán kicsit szokatlan is) van, mint a konzerves változatnak. Mire a magot sikerül kiköpni az egész szánk telítődik ezzel a tömény ízzel, amit izibe muszáj leöblíteni egy korty sörrel.
És ez a korty sör már nem keserű, hanem az „durva” előzménynek köszönhetően szinte édes!
A másik finom páros a churros és a csokikrém.
A churros maga sós, innen indulunk. Vagy inkább nem édes. Nem pici nudliként sütögetik, hanem egy óriási, fél méteres spirált nyomnak egy hatalmas üst forrongó olaj tetejére, és 1 perc után deszkára dobják, és 20 centis darabokra kaszabolják. Ez sem tart tovább 5 mp-nél. Már azzal el vagy csábítva, hogy mindezt végignézted…
Puff, fém tálcára pattintanak egy marékkal, csészébe tűzforró, sűrű csokit kérhetsz mellé, és adios! Vagy a kezedbe nyomják egy papírzacskóba, mellé a papírpohár forrósággal, ahogy én ettem.
Ropogós, csokiba mártva édes.
Ugorjunk át a tengerpartra egy pillanatra?
A kikötő, és a sétány után Malagában hosszú, homokos tengerpart van. A hullámok nem csitulnak, fúj a szél, a távolabbi részeken füves területek és pálmafák vannak.
Januárban meglepően nagy a jövés-menés, sőt fürdőzőket is látni, bár a víz 16 fokos volt. Brrrrr.
Cordoba, Sevilla
A két város, amit meglátogattam, ezek számos látnivalót nyújtanak, de kettő igazán kiemelkedik. Előbbinél a Palazion de Viana , amely egy több száz éves ház, csodás kertekekkel. Itt vettem elő a telefonomat nagyjából először, és kezdtem el igazán fotókat készíteni.
Sevillában az egyértelmű célpont az Alcazar, és számomra itt is a kert. Sok van belőle, medencékkel, szökőkutakkal, pávákkal, labirintussal, remekül el lehet veszni a látnivalók között.
Ki ne hagyjam Gibraltárt!
Ide szervezett út vezetett, határátlépéssel, ugyanis ez nem spanyol terület, ez a kis csücsök Nagy-Britannia.
Akit érdekel a sztori, olvass utána (például itt), Lord Nelson admirális neve mentén, a trafalgari csata kapcsán.
Helyi vezetőkkel, horror meredek utakon pár óra alatt be lehet járni a helyet, amely egyik csúcsán, – ahol cseppkő barlang is van – vidám majmok társasága vár.
A spanyol emberek, akikkel találkoztunk nagyon kedvesek.
És hangosak! A nők nagyon csinosak, folyamatosan beszélnek, őrületes kemény, határozott és mély hangon, imádnivalóak.
Helló helyett jobban jársz, ha azonnal Hola felkiáltással köszönsz, elengeded az autóst, biciklist, rollest, mert elég krézi az utcai jövésmenés. Szuper hely!
