Minden új technika okoz némi meglepetést, amelyre akkor derül fény, amikor belekezdek.
A legnagyobb ilyen rajtaütést a szövés okozta.
Tengernyi videót néztem végig, ahol a kereten való szövést mutatták be szakértő kezek. Úgy gondoltam, mivel itt is a fonal áll a középpontban, sima ügy lesz. A bemutatók valóban egyértelműek voltak, és jól láthatóan követték a lépéseket.
Hogy mitől lesz egy szőtt felület ilyen vagy olyan? Az munka közben derül ki.
A titkos hozzávaló neve: precizitás.
Ez már a keret elkészítésénél is játszik.
Természetesen készen is lehet vásárolni, nem egy őrületesen nagy összeg, de ez saját készítésű keret. Egy Pepco-s képkeretből van, egy marék apró szög a Praktikerből, ceruza-vonalzó és kalapács a garázsból a további összetevői. Elkészítése pofonegyszerű: fél centinkként egymást után beütni a szegecseket, jobbra-balra tartva egy középső egyenestől.
Nem számoltam össze, hány szöget, és főleg hány kalapácsütést jelentett a teljes kivitelezés. Kell hozzá kitartás, annyit bíztatásként le szeretnék ide jegyezni, hogy remek érzés volt letenni a kalapácsot és felállni a székből.
A szöges keretet ezek után is különös gonddal kellett kezelni, mert ahová csak letettem, beleakadt valami. Végül a fonalas polcon kötött ki, szúrós felével lefelé, ez az egyetlen biztos menedéke.
A hagyományos felvető fonaltól, amely pamutból készült, merev, tartós anyag ezúttal eltekintettem. Próbálkoztam, de strapás volt vele dolgozni, kezdőként maradtam a laza akril felvetőszál-akril vetélő fonal kombónál. Ez utóbbi a keresztben futó szál neve. A felvető szálalakat – a keretet keresztbe fordítva, – spirál alakzatban kell feltekerni a keretre, elejét és végét csomóval rögzítve a szögekre.
Két szokatlan trükköt vetettem be, hogy meggyorsítsam a szövést.
Az első egy távtartó, amelyet karácsonyi csomagolópapírból hajtogattam. Ezt a munka alján használtam, a szálak közé húzva. A magassága megadja a kezdő sor magasságát, illetve a rojtok hosszát. A záró csomózásnál jól jön, ha minél hosszabbak ezek a szálak, és a segítségével húzott egyenes kezdősor is előnyös.
A másik szövőhack egy evőpálcika pár volt.
Ennek elmagyarázásához fejest kell ugrani ebbe a szövőtechnikába.
A Wikipedia rém kacifántosan írja le, többször is neki kellett futnom, hogy megértsem, de sajnos igaza van. Ennél egyszerűbben nehéz szövegezni, íme a saját verzióm:
A kezdő irányba a keresztben futó vetélőszálat a felvető szálak alá és fölé kell fűzni, majd visszafordulás. Ahol az alsó szál felül futott, ott a felső szállal alul, ahol az alsó szál alul futott, ott felül kell áthaladni a keresztszállal.
A pálcika arra jó, hogy az egyik irány fent-lent vetélő szálait rögzíti. Így, amikor az a szálirány következik, csak lehúzom a pálcát fentről, és a keresztszálat az így keletkezett folyosón könnyedén átszúrom. Fent-lent tűzni ezért csak mindig egy irányból kell, gyorsabb a munka. Ezt váltónak hívják, és sok, készen kapható szövőkereten megtalálható.
Elfelejtkeztem még egy nagyon hasznos kis szerszámról, a villáról.
Ezt profi portálokon leverő villaként találhatod meg, én a konyhafiókból választottam egyet ehhez a házi barkács megoldáshoz. Innen már ismerős lehet.
A tűbe fűzött, áthúzott szálakat a felvetőkön minden sor után le kell szorítani az alsókra. Ez nem könnyű, mert a keresztezett felvetőszálak automatikusan ellenállnak, plusz ha túl szorosan húztuk a kereszt irányú fonalat, a szövött anyag elkezd keskenyedni, ami ilyenkor, villázáskor mutatkozik meg.
Ennek megelőzésére azt a praktikát csíptem el a videókból, hogy még a villa használata előtt finom ívekként kell „leverni” a szálakat, ami hagy bennük némi lazaságot. Ez megfelelő keresztirányú távolságot is biztosít, utána már neki lehet menni villával, és jó erősen leszorítani.
Voltam olyan bátor, hogy csíkos anyagot terveztem, ezért többször kellett színt váltanom.
Ez több kezdést és befejezést jelentett egy-egy szállal, amelyeket rögzíteni kellett. A horgolás során megszoktam, hogy ezeket a legvégén, a kész munkadarabon dolgozom el, ezért először itt is így tettem. Nem vált be.
A képeken már a jó megoldás szerepel, minden szakasz kezdő és záró szálát azonnal csomóztam, és a lelógó szálat tűbe fűzve a készülő textil oldalába bújtattam.
Ennyi a színváltás fifikája.
A befejező hadműveleteknek sajnos ezzel még nincs vége.
Elkészült a szövet, le kell szedni a keretről, amelyen eddig feszült, a felvető szálaknak köszönhetően. Kipróbáltam, nem szabad azonnal levágni, úgy szinte lehetetlen megfelelő csomókat varázsolni a végeire, a kereten dolgozzunk tovább.
A taktikám az lett, hogy a hosszanti szálakat kettesével elvágtam, és csomóztam. Így haladtam végig, mindkét oldalon, míg csak egy-egy feszítő szál maradt, amelyeket középen hagytam. Az utolsó két csomót már nem volt gond megkötni a keret segítsége nélkül sem.
Maradt még keresztszál eldolgozatlan?
Akkor annak most jött el az ideje rendezni, és persze a legjobb rész, a rojtok csinosítgatása sem maradhat el.
