A horgolt ékszerek mindig lenyűgöztek a kézműves vásárokon, de pontosan tudtam, hogy jómagam képtelen volnék olyan apró szálból, olyan vékony tűvel dolgozni. Pici, ismétlődő motívumok, íves szerkezet, formázás. Őrület!

Erről írtam már a horgolt nyaklánc bejegyzésben is. Ott tényleg volt horgolás, itt, a fonalból készült barátság karkötőnél még csak horgolótűt sem vettem a kezembe.

Tekerés-csomózás és némi tűzés. E pár lépés mentén kell vele haladni.

A korábbi Fesztelen fonalak projektekhez hasonlóan ez is variálható.

Én három színt használtam, és azokat fele/negyede/negyede arányban osztottam el. Talán a szabályos tagolás sem vett volna igénybe több figyelmet, de ezt a harmadolós megoldást még szemre követni is pofonegyszerű.

Kezdésnek egy 35 cm hosszú alapot kell készíteni.

Ezt 14 szálból húztam, ennél vékonyabbat nem érdemes, mert egyrészt nehéz körbe tekerni, elmozdul, másrészt göröngyös lesz és nem ad szép körívet. Több szállal alapozni viszont nyugodtan lehet, könnyebb és gyorsabb is vele dolgozni.

Alapanyagként ismét a pamutfonalak közül válogattam.

Itt nem kell annyira komolyan venni az azonos szálvastagságot, márkát, mint a faágaknál, ezek között van Kartopu és Catania gombolyag, elvétve köztük pár szál Drops. Ennek az az oka, hogy az alap is puha pamutszál, láthatatlan az eltérés a feltekert fonalak között, és nem is biztos, hogy baj, ha némi mégis mutatkozik.

A kiválasztott fonalakat igyekeztem összehangolni, ezek alapján, de úgy látom a fotókon utólag, hogy sikerült a klasszikusaimat bedobni. Most elsősorban természetes, föld színeket szerettem volna, lettek is, de kiderült, hogy karkötőn nem olyan buli ezeket szerepeltetni. Sokkal vagányabb a rózsaszín, rozsda, és ez a képtelen kék együtt.

Fogjuk össze a szálakat!

A 14 szálas kupacot nem kell a végén felvágni, viszont végig kell ügyelni arra, hogy a szálak ne gabalyodjanak össze. Ez sajnos göröngyös karkötőt adna, így érdemes tekerés közben néhány fordulóként összefogva kiegyenesítgetni őket.

Az első színt középről kell indítani, sokkal könnyebb így dolgozni, mint ha az egyik végéről kezdenénk. Egy rövid szálat az alapra merőlegesen rá kell helyzeni, majd ezt egy-két tekeréssel, amelyek keresztezik, rá kell szorítani. Ehhez bal kézzel (jobbkezes vagyok) érdemes a teljes alap körül köröket leírva tekerni, míg a másik kézzel tartjuk, hozzáfogjuk az alaphoz a rövid szálat.

Amint fixáltuk a kezdőszakaszt, indulhat a tekerés.

Innentől fogva már nem kell minden pici kört az alap körül körözve feltenni, elég feszíteni a szálat, és a másik kézzel jobbra forgatni az alapot.

Az első színes szakasz végén, 15 cm-t hagyva el lehet vágni a fonalat, és az egyetlen csomóval rögzíthető. Az utolsó hurkot az alapon lazán hagyva ebbe kell visszahúzni a levágott szálvéget, ami a helyén tartja majd.

Az új színt ugyanúgy kell felvinni a karkötőre, mint az elsőt, csak az illesztés macerás.

Nem szabad milliméternyi helyet sem hagyni a két szín között, és az alapon átvetett rövid szálat az első tekeréssel le kell szorítani. A lelógó kék szálat, és az induló rózsaszínű darabot is az alaphoz kell fogni, és betekerni.

A záró szín itt a csokibarna lett.

Fonalváltás és feltekerés után ez lesz az a szál, amellyel a karkötő két végét össze fogjuk dolgozni. Ehhez csomózás után jóval hosszabb, úgy 70 cm-es szálat kell hagyni.

Karkötő forma: a két véget összefogva szép körívet formázunk.

A lelógó barna szál a kör közepén maradt, innen kell áthúzni, és a közös rész köré tekerni. Fontos, hogy az első tekerésnél az előző barna kör vége és az így keletkező új barna tekerés eleje egy vonalba essen. Ha elcsúszik, kilátszik az alap, oda a látvány.

A nagyjából 1,5 cm-es közös szakaszt végig kell tekerni. Ezúttal nem lehet forgatni, belülről kifelé húzva kell újra és újra a köröket igazítani. Valamivel vastagabb részt kapunk, hiszen kétszeres szálvastagságra dolgozunk, de én itt jóval szorosabban tekertem, ezért nem kiugró az eltérés.

A kék részt elérve ismét lassítani kell, mert itt van egy kis törés a körívben. Ezt úgy lehet kikerekíteni, hogy pár mm-t tovább tekerünk, rá a kék részre, még az eddigieknél is szorosabban.

Itt a vége, egy csomóval zárjuk, a szokásos módon.

Marad bőven lelógó rész, amelyet varrótűbe – vékony, hegyes, és lapos lyukú! – fűzve el kell bújtatni visszafelé tűzve az átkötésben. A kilógó szálakat, és az alap végét most lehet levágni.

Tippek

A két kilógó alap véget tetszőlegesen lehet fazonírozni. Hosszabbra, rövidebbre hagyni, kifésülni vagy akár tovább betekerni.

Egy karkötő átlag 20 percet vesz igénybe, úgy, hogy minden elő van készítve. Hozzáteszem az előkészület önmagában is több idő, ezért, ha már úgyis minden elöl van, nem érdemes egynél megállni. Válassz még 5-6 színt pluszba, így egy nyugis óra alatt 3-4 színkombinációt is pikk-pakk elő tudsz varázsolni

Kettőt tarts meg, a többit add tovább!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük