Melyik táborba tartozom?
Én inkább a lefagyasztom a kezem, mert lusta vagyok kesztyűt venni csapat tagja vagyok. Persze, ez másképp volt anno, amikor buszoztam, villamosoztam, ott a világért meg nem fogtam volna a jegyes kapaszkodót a kék bőrkesztyűm nélkül. Ez télen kemény világ, néha előfordult, hogy a -12 fokos buszmegállóban – jól emlékszem, mert volt szemben egy utcai kijelző –, már inkább a hóban tapostam, mint a jeges aszfalton ácsorogtam. Ott viseltem. Hoztam, vittem, szerettem.
Most, a kényelmes autózó – dugókat és necces parkolásokat nem ideértve – életemben általában nincs nálam. Nem hiányzik, csak jégkaparáskor szisszenek fel, hogy hoppá, elfagytak az ujjaim. Hasonló a helyzet a karácsonyi vásárokkal is. Itt, az apró után kotorászva fel-le kell(ene) kapkodni. Macera, és akkor meg inkább nem viszem, majd egy pohár forralt bor kiolvasztja őket.
Ilyen antikesztyűs háttérsztorival jött a horgolt kézmelegítő ötlete.
Ha visszanézed, már épp eleget papoltam a vastag fonalakról, mint kimondottan téli különlegességekről, miért ne hoznám össze őket egy közös projektre.
Mindössze két csavar van benne. Van ugyanis egy pont – a hüvelykujj vonalában -, ahol fordulni kell benne, majd a végén vissza. Cserébe viszont, ugyanúgy nem számolós munka, mint a többi fesztelen fonalak tétel, méretre kell megcsinálni.
A fonalam, ami pár éve egy gyapjú napon vásároltam motringban, 100% gyapjú. Szagos (igen, van gyapjúszag), picit szúrós, rusztikusan filces. Még a hangja is olyan horgoláskor, minta bárányt simogatnék. Roppant autentikus és egyben természetes érzés megcsinálni.
Viselni?
Viselni hihetetlenül komfortos, mert bár lyukacsos, lélegző, szabályos kisbunda ölelését adja, izzadás nélkül.
A horgoláshoz 10-es, műanyag horgolótűt választottam, mert úgy vettem észre, hogy a bambuszon a gyapjú csúszkál.
Sok igazgatást, lefogást kíván, nehezebb felgyorsítani vele. Ezzel a zöld, könnyű tűvel jóval egyszerűbb, mert picit tapad, és a vége is elég hegyes, jól el lehet találni a megfelelő szemeket. Talán vicces, hogy ilyen pici részletekről írok, de hidd el, számít! Őrületes bosszúságokat tud okozni egy nem passzoló eszköz, beakad, feszíteni kell, nehéz átszúrni.., egyszóval nehéz elcsípni a flow-t, amivel ez a kézimunka típus is megajándékoz.
A kezdő láncsort 14 szemből készítettem, majd körré kapcsoltam össze a sort.
A tűt benne hagytam az utolsó szembe, ügyelve arra, hogy ne csavarodjon meg a kezdősor, és a kezdő hurok felső szálába szúrtam. Itt csináltam egy ráhajtást, amelyet mind ezen a hurkon, mind a 14-ik hurkon együtt áthúztam. Ezzel összekötöttem a két végét a kezdősornak, erre jött 2 szem, amely az első kör (sor) magasságát, és egyben a félpálca méretét adja.
A soremelés mellett, balra az első szem felső szála alatt kezdjük a körben horgolást, az alábbiak szerint:
- *Ráhajtás I. szembe szúr,
- Ráhajtás II., amelyet áthúzunk a szemen, három hurok van a tűn
- Ráhajtás III., amelyet mindhárom hurkon áthúzunk.*
Ezt a * * között lévő három lépést ismételjük minden szembe, míg körbe nem érünk. Fontos, hogy itt a körön kívül haladunk, balról jobbra!
A kör végére érve az utolsó pálca felső szemében a tű, és az újabb összekapcsoláshoz megkeressük a sormagasítás tetején lévő szemet. Mindkét szála alá szúrva egy ráhajtás következik, amelyet a két pálca tetején egymás után áthúzunk, pont úgy, mint a kezdőkör összekötésénél.
Csinálni kell még egy pontosan ugyanilyen sort.
Soremelés – két hurok – után meg kell fordítani a munkát. Most a kör belsejében vagyunk, és így haladunk balról jobbra. Ennek a sornak a végén hagyunk majd egy rést a hüvelykujj számára.
A pálcákat a három fenti lépés szerint készítjük el körben, de az utolsó helyét kihagyjuk.
Itt nem lesz pálca, csak egyetlen plusz szem, ami egyfajta áthidaló lesz az ujj feletti rész folytatásához. Ebben hagyva a tűt, a rés másik oldalán lévő pálca fejével összekötjük, pont úgy, ahogy a korábbi sorokat is.
Két szem soremelés, majd visszafordítjuk a munkát, ismét körön kívül vagyunk, és ugyanúgy jobbról balra haladunk.
Az első pálcát a résbe öltjük:
- Ráhajtás I. áthidaló alá szúrunk
- Ráhajtás II., amelyet áthúzunk az áthidaló alatt, három hurok van a tűn
- Ráhajtás III., amelyet mindhárom hurkon áthúzunk.
A folytatásban ügyesen meg kell találni a soron következő pálca felső két szálát, mert talán elbújik a rés felső szálában.
Ez a harmadik „emelet” a kesztyűben, innentől kezdve ugyanúgy kell dolgozni, mint az első két szintnél: pálcák sora, összekapcsolás, soremelés. A rés felett még további 3 sort kell elkészíteni.
A horgolás a passzénál vált sávot.
Totál elismerem, hogy bonyolultnak tűnik, de csupán négy aprócska pálcáról, és két csatlakozó hurokról van szó, meg egy jó csomó fordulásról.
A passzé ezen a forraltboros kesztyűn rövidre lett kitalálva, de a szélességéhez hasonlóan a kezdősorral variálva a passzé mérete is módosítható.
Az utolsó kör után 4 szem soremelés következik.
A sor végétől a harmadik szembe szúrva egy rövidpálca került:
- Átszúrjuk a tűt
- Ráhajtás I. , amelyet áthúzunk az áthidaló alatt, két hurok van a tűn
- Ráhajtás II., amelyet mindkét hurkon áthúzunk.
Fontos, hogy az kesztyű utolsó sorához legközelebb eső, a passzéhoz készült soremelés első szemébe is kerüljön rövidpálca!
Itt jön a passzé kesztyű testéhez való kapcsolása.
A kesztyű utolsó pálcasorának tetejébe szúrunk, közvetlenül a soremelés mellett, a két szála alá.
- Tű átszúr,
- Ráhajtás, amelyet áthúzunk
- és húzzuk tovább a tűn lévő korábbi szemen is.
Ezt meg kell ismételni a kesztyű felső sorának (balra haladunk) következő pálcája fejében is, vagyis két ponton csatlakozik egy sor.
Most kell megfordítani a munkát, ehhez kicsit ferdén tartva a kesztyűt, hogy az első passzé sor fölé érkezzünk. Ide kell megcsinálni az újabb sort, amely csupán három pici rövidpálca, de nem az előző szem két felső szálába, csak a külső, egyik szála alá. Ettől lesz bordás mintájú a passzé.
Az utolsó szem az előző sor fordulószeme, itt viszont már a két szál alá kell ölteni, majd 1 szem soremelés, a munkát ismét megfordítjuk.
Ezeket a sorokat és csatlakoztatásokat ismételjük, míg körbe nem érünk a kesztyű felső peremén.
Még annyi feladat marad a végére, hogy a passzé két végét össze kell horgolni.
Akár a passzé alsó, akár a felső részén érnek véget a sorok, a tűt tovább kell szúrni a szemben lévő passzé oldal szemben lévő szemébe. Mivel csak 4 szemmel dolgozunk, könnyű megtalálni, de elképzelhető, hogy igazgatni kell egy picit rajta, hogy a sorok úgy forduljanak, hogy ez jól látható legyen.
- Tű átszúr a két oldalon
- Ráhajtás I.
- Áthúz mindkét oldalon egyszerre, két hurok van a tűn.
- Ráhajtás II., amelyet mindkét hurkon áthúzunk.
Végig érve a soron elvágjuk a fonalat, áthúzzuk az utolsó hurkon. Annyi lelógó szálat kell hagyni, hogy varrótűbe fűzve csomózni lehessen és el tudjuk dolgozni a passzé és a kesztyű találkozásának vonalában.
A másik lelógó szál a kezdősornál marad meg, ezt is tűbe fűzve el kell bújtatni a sorok között.
A két kesztyű egyforma.
Ez ellentmond a hagyományos kesztyűknek, mivel azok tükörképei egymásnak, de mivel itt nincsenek ujjak, erre nem kell ügyelni.
Jó forraltborozást (sofőröknek forró teázást!) kívánok mindenkinek!
