A kézzel szövött fali lógók mindenkit levettek a lábukról. Ezt onnan tudom, hogy már a lakberendezési boltokban is kaphatók, készen. Engem nagyon inspirálnak, és évek óta azon gondolkodom, hogyan tudnék csinálni egyet.

Szövőkeret kellene, kutatok is utána, de valószínűleg csinálni fogok egy sajátot. Ezért most ez itt (még) nem szövés, nem horgolás, csak rojtok. Úgy érzem, amúgy is ez adja fel a koronát ezekre a szépségekre!

Először a színeket válogattam össze. Könnyű dolgom volt, dobozokat töltenek meg a fonalaim, nem okoz gondot néhány árnyalatot összeválogatni. Ezek ráadásul maradékok, látszik a kacskaringós feltekerésükből. Sajnos (?) semmit nem szeretek kidobni, pláne ha horgolásról van szó, ezért ezek lettek a szerencsés rojt játékosok.

A színeket sorba raktam. Ez egy nagyon jó móka, az árnyalatokat addig kell pakolgatni, míg úgy nem érzed, hogy kialakult egy “logikus” sorrend. Ilyenkor adódhat úgy is, hogy egy-egy szín sehogy sem akar illeszkedni a többi közé, ezt vedd jelnek. Annak a gombolyagnak mennie kell, és ez legtöbbször meg is oldja a problémát.

A fonalakat fel kell tekerni egy merev lapra, én egy vászonképet használtam, amely még érintetlen volt.

Nem muszáj tartani a sorrendet, de könnyebb lesz vele után dolgozni, ráadásul így kirajzolódik a végső látvány is. Kiderül, jó sorrendet raktunk-e ki korábban.

A feltekert fonalakról először eltávolítottam a feleslegesen túllógó szálakat, majd az egyik oldalán félbevágtam őket.

Innen indulhat a fali lógó elkészítése, a szálakat hármasával összefogtam, és egy hurokkal az ágacskára rögzítettem.

Elsőre nem biztos, hogy a végleges helyükre kerülnek, de ez nem gond. Ezek a hurkok nem szorosak, pici mozgatással ki lehet oldani. Kicsomózni nem muszáj, elég meglazítani, és az ágon bármelyik irányba áthelyezhetők.

Felkerült az összes szál?

Jöhet a nagy bemutató! Első pillantásra talán még nem az igazi. A sűrű hullámok a maradék fonal hibája.

Ezt egy “egyéjszakás kaland” fogja orvosolni. Fotót ugyan nem készítettem róla, mert a mosógép és szennyes kupacok sehogy nem lennének a cikk látványvilágába illeszhetők..

Vizet engedtem egy hatalmas tálba, és fellógattam a kész ágas-fonalas alkotást egy madzaggal. Egy marionett bábuhoz hasonlóan fogva, a vízbe engedtem, és belenyomkodtam, hogy jól átázzon. Utána még átmozgattam, hogy a víz súlya rendezze a szálakat, majd az egészet a tál fölé akasztva, hagytam megszáradni. Reggelre remekül kilógta magát, eltűnt a szálakból a dauer.

Csak annyi volt hátra, hogy ollóval egyenesre vágjam a rojtok alját, ami szinte jutalom a munka végén. Alig lehet leállni az igazgatással, remek érzés szép vonalat formázni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük