A pompon készítőre régen mindig úgy néztem, mint egy rongyrázós kötős, horgolós holmira.
Feleslegesnek éreztem, hiszen felkapok egy noteszt, körbetekerem, csomózom, vágom, formázom, és kész a pompon. Gondoltam, ennél nincs is egyszerűbb, egészen addig, míg nem csináltam meg ugyanezt egy pompon készítővel.
Ég és föld!
Először egy olyan műanyag karikát vettem, amelyre csak fel lehet tekerni a fonalat, de nincs a tetején olyan kiegészítő, amely csomózáskor megakadályozná, hogy a felvágott szálak elmozduljanak. Mondanom sem kell, nem jött be.., a szálak nemhogy elmozdultak, egyenesen kihullottak középen, nekem ezzel nem sikerült.
A rossz választás tovább késleltette azt, hogy megkedveljem a pomponkészítőket. Néhány horgolós videóval később azonban a felvételeken látott, leszorítós pompon készítők meggyőztek arról, hogy van értelme! Megvettem egy újabb páros szettet (pár ezer forintos beruházás, abszolút újrahasznosítható tétel), és nem bántam meg, csak ezt a kettőt használom.
Ha te még hezitálsz, szükséged van-e ilyen kütyüre, a következő három dolog biztosan meggyőz. Sokkal pufibb, tömöttebb pomponok készíthetők vele, piszok gyorsan lehet használni, és a csomózás a fedele miatt biztosan elsőre sikerül.
Van még egy tipp, amit a saját káromon tanultam meg, egy leírásban se olvastam korábban. Az a fonal szál, amellyel a pompont a készítőben kötözni kell, nem biztos, hogy ugyanaz a típus kell, hogy legyen, mint, amelyikből a pompon készül. Ennek az oka, hogy amikor megfeszítem a csomót, bizonyos fonalak elszakadnak. Túl lehet élni, de igazán lelombozó, hogy amikor azt gondolod, finisben vagy, kezdheted elölről.
Néhány szakadás után úgy döntöttem, hogy színben hasonló, pamutfonalat vágok a pomponok csomózásához. Ezeket gyakorlatilag lehetetlen kézzel elszakítani, és kevésbé csúszósak is, mint az akril-, vagy a gyapjúszálak, tartósabb, zömökebb gombócok készülnek velük.
A pompon baby egy villa segítségével készül. A fonalat legalább negyvenszer kell megtekerni, hogy pufi kis gombóc legyen belőle. A villa alján tekerünk, csomózni viszont feljebb kell, hogy picit meglazuljon a fonalkupac, és szorosan össze lehessen kötni. Lehúzva a villáról, a csomózó szálat fogva ollóval pillanatok alatt formázható.
Ez az a pompon méret, amelyből egy 20 perc alatt akár 10 darabot simán el lehet készíteni. Univerzális mérete miatt dekorációtól kezdve, ékszeren keresztül bármihez fel lehet használni, akár még piros hó is eshet miatta!
A hógolyó mérethez már egyértelműen kell a pompom készítő. A legnagyobb méretet választottam, és a két félkörre feltekertem a fonalat. Itt nem számolok, ujjnyi vastagságra van szükség, hogy a készítő leszorító részének legyen mit leszorítani.
A csomózásnál 2-2 csomót használok, oldalanként, és piszok erősen megszorítom, mert csak ez garantálja, hogy a szálak a helyükön maradjanak pomponként. Ez sapkáknál igazán fontos, amelyeket begyűrhetünk a kabát ujjába, táskába, tartósnak kell lenni. Mosásnál is óvni kell, mosózsák nélkül nem javallott beledobni a gépbe, mert a centri program szétcincálhatja a szálakat.
