Ahogy hasít most a használtruha forradalom – ami a fenntarthatóság (és egyben a kincsvadászat) jegyében szerintem az egyik legjobb dolog, – úgy ütött rést a fonalak piacán ez a pici szegmens.

A turis cuccokhoz hasonlóan az egy-egy gombolyag, behozott, megmaradt fonalak válogatása is nagy kaland, de van azért néhány buktatója.

Lelkes kincsvadászként már szereztem tapasztalatot. Nincs meglepetés, ugyanaz a szabály érvényes, mint a használtruha vásárlásakor: ha tudod, mit akarsz, jól járhatsz, ha nem, elvesztél, és elveszni két módon is lehet:

A. mindent megveszel gondolkodás nélkül, mert annyira jó az ajánlat, vagy

B. fejvesztve rohansz ki a boltból, egy szál ruhadarab vagy fonal nélkül. Van úgy, hogy a kínálat dömping így bánik el az elmével.

Hol lehet ilyen gombolyagokat megcsípni?

Három helyen találkoztam vele eddig: aukciós oldalakon, hagyományos ruha turiban és spéci használtruha boltban, ahol pár négyzetméteren tömött polcokon áll a maradék fonal.

Kipróbáltam, és volt, hogy jól jártam, de olyan is, hogy buktam a dolgon, mert ész nélkül válogattam. Ha kacérkodsz a gondolattal, és kedvedre van a kincsvadászat, akkor mindenképpen tegyél egy próbát! Tanulj az én hibáimból, vedd figyelembe a következő pár dolgot:

• Az első orrba vágó élmény a szag. Ez lehet riasztó, mert ezeknek a kupacból választott fonalnak van egy jellegzetes szaga, amitől szerencsére meg lehet szabadulni. Magát a fonalat kimosni még nem volt merszem, ki tudja mennyire esne szálaira, még kézi mosás közben is, de egy lazább megoldás segített. A teraszon töltött néhány nyirkos éjszaka teljes mértékben elűzte a kellemetlen zsákszagot, így horgolás közben eszembe sem jutott, hogy honnan van a gombolyag.
• Vannak fonalak, amelyeket nem gombolyagként, hanem ún. motring állapotban találsz meg. Ez a forma olyan, ami nincs feltekerve, csak hosszú szálakra van hajtva, és így nem lehet belőle horgolni, mert azonnal összegubancolódik. Számolj azzal, hogy gombolyítani kell. Egyszerűen hangzik, de izzasztó művelet, ha elsőre csinálod, minimum egy YouTube videót nézz meg róla, mielőtt kibontod, és elkezded feltekerni.
• Korlátozott a mennyiség! A legkritikusabb pont a maradék fonal választásban. Ezek egyszeri ajánlatok, ahány darabot találsz, annyival kell gazdálkodnod. Mivel nincs utánpótlás, és 50-100 gr nem minden fonalból elég akár egy sapkára is, még a fonal hosszát is érdemes nézegetni.
• Mosásra, kezelésre vonatkozó címke, ez a másik, amit kötelező nézegetni. A mai, modern fonalak többsége már mosógépben is mosható, de kézzel, tisztítószerrel mindenképpen. A különböző korok maradék fonalai, különböző országokból ettől eltérhetnek, és hatalmas csalódás, ha egy vízbe nem mártható gyapjúról csak akkor derülne ki ez, amikor már a kész darabban gyönyörködsz.
• Minőség. Ez a fonalboltban általában egyenesen arányos az árral, de itt erre nem lehet 100%-ban támaszkodni. A gyapjú, kasmír, selyem, pamut, bambusz tartalom árnövelő, az akril fonalak alacsonyabb kategória. Ez nagyon általános, de érdemes figyelembe venni.
• Színhelyesség – ha több gombolyag is a kezedbe kerül egy színből, egy fajtából, ami előfordulhat, sőt össze is vannak gumizva ilyen adagok, ellenőrizd a színek tényleg egybevágnak-e. Senki nem szeretne csíkos sálat horgolni egyszínű helyett, mert árnyalatnyi különbségek vannak az azonos színkódú gombolyagok között. Ez a textúrán azonnal kiugrik, és utólag nehéz megbarátkozni vele.
• Majd jó lesz valamire! Ez az, amit nekem is el kellene felejtenem örökre, ha csak nem akarom, hogy a fonalak ellepjék az egész lakást. Amikor így vásárolok, az csak arra lesz jó, hogy bosszantson, és valószínűleg az égvilágon semmire nem sem fogom tudom használni.

Összefoglalva – bár van pár buktató -, az élmény pozitív, mert olyan színek és típusok kerültek ezen az úton hozzám, amelyeket máshol nem találtam volna meg. Viszont az utánpótlás lehetőségének hiánya, a korlátozott mennyiség nagyon zavaró.

A folytatásban tehát nyitva tartom a szemem a használtruha boltokban, de külön keresni nem fogom őket, mert sem az áruk, sem pedig a minőségük miatt nem vonzóak annyira, mint hagyományos, gyártósorról érkező társaik.