A horgolótűk idővel babonázzák meg az embert, valamivel a fonalak után, amelyek meg a színekkel vesznek le a lábunkról.
Onnantól kezdve, hogy a tűn lévő kampó alakja milyen, van-e rajta borítás, műanyag nyél, annak milyen a formája, a variációk száma végtelen.
Én legutóbb a Prym műanyag típusaiba szerettem bele, de volt már bambusz korszakom, és a könnyű, színes, áttetsző műanyagokat is imádtam egy ideig.
A horgolótűk idővel babonázzák meg az embert, valamivel a fonalak után, amelyek meg a színekkel vesznek le a lábunkról.
Onnantól kezdve, hogy a tűn lévő kampó alakja milyen, van-e rajta borítás, műanyag nyél, annak milyen a formája, a variációk száma végtelen.
Én legutóbb a Prym műanyag típusaiba szerettem bele, de volt már bambusz korszakom, és a könnyű, színes, áttetsző műanyagokat is imádtam egy ideig.
Ezt a mini házi tesztet a horgolótűkkel azért csináltam, hogy az apró különbségeket én is jobban megértsem. A videókon látszik, hogy mozog a csuklóm, az ujjaim mennyire vesznek részt a horgolásban, melyik tűnél oszlik el a jobban a két kezem között a munka.
A hagyományos, szürke fém tűs videón látom, hogy az ujjaim egyátalán nem dolgoznak, nem pörgetik a tűt, hogy könnyebb legyen áthúzni a fonalat egy szemen. Ez a fajta viszonylag nehéz és pici az átmérője, hogy forgatni tudnám a pálcák készítése során, így inkább a csuklóm dolgozik.
Hasonló a helyzet a bambusz tűnél is, de vele azért könnyebb horgolni, mert pillekönnyű. Ez hosszabb idejű horgolásoknál előny, de tartani, eltalálni vele a szemeket emiatt nehezebb. Jobban igénybe veszi a kezet, szinte összenő vele horgolás közben, nem igazán tehermentesíti a csuklót.
A zöld, lapos nyeles horgolótű szerintem nem erre a tartásra van kitalálva, hanem a ceruzafogásra. Forgatni nem lehet, annyit könnyít a lapított nyél, hogy egyszerű fel-le irányítani, stabilabb a kézben.
A tű része rövid, és a nyél egy ütközőt biztosít az éppen tűn lévő hurok számra. Így rövidebb úton jár, jobb a kéznek, és egyenletesebb textúrát is ad. Kezdőknek szerintem ez lehet a legjobb.
A szürke hagyományos fogós párja a piros, kör keresztmetszetű tű. Nehezebb tartani, mert rövid a szár, viszont forgatható, ami meggyorsíthatja a horgolást. A képen látható tűvel idővel megbarátkoztam.
A hegyes kampója jól megtartja a fonalat, de kellően el kell forgatni ahhoz, a hurok alá bújtatni, hogy áthúzza a fonalat, és ne akadjon el a fonal pici szálában.
Jöhet a favoritom?
Eddig árban bőven 1000 forint alatt jártunk, de ez a Prym szépség úgy 1200-nél kezdődik. Csak azért szerettem bele, mert ajándékba kaptam egyet korábban, és nagyon bejött. A tű műanyag és a színes részek gumiból készült betétek rajta. Ezek szinte tapadnak az ujjamhoz, és az egész piszok könnyű. Hosszúságával kilóg a sorból, jó tartani, és az íves fogóját gondolkodás nélkül tudják az ujjaim pörgetni. Gyorsabban megy vele a munka, nagyon ritka a szál leakadás, és a hegye is elég jól kidolgozott.
Hol találod meg a tűket?
Minden fonalas webshop árul horgolótűt, de a hagyományos fajtákat rövidáru üzletekben is megtalálni. Önmagában nem jó ötlet venni egyet, mindig válassz előbb fonalat, és csak utána keress hozzá horgolótűt, a címke javaslata alapján. Aztán, ha idővel több fonalad, és több saját tűd is lesz már otthon, készleten, jöhetnek akár a horgolótű készletek is, vagy a méregdrága, ergonomikus horgolótű ínyencségek.