Piszok menő táskákat lehet találni, amelyeket kézzel készítenek szuper kreatív alkotók.

Mióta a pólófonalak, aztán a zsinór-, szalag-, raffia- és spagetti fonalak berobbantak, trendi horgolt és kötött táskák és szatyrok is elérhetők. Ezek mindig arra bíztatnak, hogy én is készítsek egy sajátot.

A pontos méretezést ezúttal sem vettem bele a tervbe, a fő szempont az volt, hogy egy A4-es méret simán elférjen benne, habár szinte biztos vagyok benne, hogy fonalakkal fogom megtömni, és a lakásból kilépe horgolós segédemmé fogadom.

Az ahogy esik, úgy puffan hozzáállás minden szava ellentmond a precíznek gondolt horgolásnak, de hidd el, itt működik. Ezt már a fonalválasztásnál is hagytam érvényesülni, mert persze nem elsőre tört fel a gondolat, hogy mixelt szállal kellene dolgoznom.

 

 

Vastag fonalakkal kísérleteztem, amelyekkel két gond szokott lenni.

Az egyik, hogy túl finom, puha egy táska elkészítéséhez, és kinyúlik, mihelyst egy almát beletesz az ember. A másik, hogy a vastag fonal bár jól tart, merev lesz a táska, de egyben nehéz is. Olyannyira, hogy a kész darab még egy sima bőrtáskát is leköröz a súlyával.

Természetesen van megoldás, a fent említett fonalak mind szuperek táskakészítéshez. Sőt, ha nem ilyen spécit akar az ember, a pamut tökéletes, szinte elszakíthatatlan, és remek tartást is ad. Én ide akartam beszuszakolni egy szokatlanabb ötletet, amit egy korábbi böngészésem során már láttam valahol, hogy különböző anyagú, viszonylag vékony fonalakat fogok össze, és ebből lesz a táskám fonala.

Van benne egy krém színű pamutzsinór, amelyet kötélboltban.. vásároltam, egy szintén elszakíthatatlan len szál, a kék, egy vékony pamut a barna, és két teljesen egyszerű akril fonal.

Tudom, van ott még egy pici, sárga is, de sajnos csak arra emlékszem, hogy egy kimondottan NEM fonalboltban vásárolt gombolyag. Rémesen szakadós, nagyon vékony, lapos, újrahasznosított szál. Kizárólag az élénk, sárga színe miatt vettem be a buliba.

Hogyan készült?

Először egy 22+2 szemből álló kezdősort készítünk, majd a harmadik szembe a sor végétől visszafelé beleszúrjuk a tűt.

  • *Ráhajtás, amelyet áthúzunk a szemen, két hurok van a tűn
  • Ráhajtás ismét, amelyet mindkét hurkon áthúzunk.*

Ezt a két lépést (észrevétlenül is rövidpálcákat alkotva) ismételjük a sor végéig, az utolsó, csomó előtti szembe is.

  • egy hurok a soremelés, és megfordítjuk a munkát.

A második sornál járunk, és az első tűszúrással a második pálca felső részét kell megcélozni. Ide ugyanúgy a fenti csillagos két lépés mentén dolgozunk.

A sor végére érve az utolsó pálcát az alatta lévő sor +2 szem alkotta pálca, (induló szemszám 20, és ez volt a +2, amivel a sor magasságát adja) és az utolsó pálca közé szúrjuk. Ez az a pici kanyar az első sor oldalán.

Végül egy hurok a soremelés, és megfordítjuk a munkát. Picit furán fog mutatni az oldala – balra húz – ilyenkor, de a harmadik sor első pár szeme helyreigazítja majd, és valójában így lesz egyenes.

A harmadik sor első pálcáját is a második hurok alá szúrjuk, és a sor végén van két dolog, amire még figyelni kell. Az utolsó előtt pálcának még tök jól látható helye van, de az utolsó pálcát nem a maradék pici lyukba kell ölteni. Az utolsó pálca helye az egyel lejjebb lévő sor két pálcája között van.

Ez egy viszonylag nagyobb lyuk, ez végig fog futni majd a horgolás két oldalán. Abban lesz nagy segítségünkre, hogy a táskát horgolva pillanatok alatt össze lehet majd varrni.

Végül egy hurok a soremelés, és megfordítjuk a munkát. Ezt a harmadik sort ismételjük addig, míg a munkát félbe hajtva el nem érjük a jó méretet. Ez nálam 72 cm lett, amely utólag megszámolva 62 sor.

Elkészült a táska, hosszában félbe hajtjuk, és két oldalt összehorgoljuk.

Meglepő módon ez volt az a fázis, ahol padlót fogtam. Nem is emlékszem, hányféle módon vágtam neki az összeállításnak. Csináltam szalaggal, vastag, barna fonallal, készítettem a szélén futó öltéseket, horgoltam rá külön oldalsávokat, és még sima varrótűvel is köröztem felette.

Végül megint csak az egyszerűség adta meg a (talán nem biztos, de ekkor már elég volt) a jó választ. Kivettem a kék szálat a mixemből, és fentről lefelé öltve a táska oldalán végig horgoltam, óriáslépésekben.

Erről csináltam videót, mert bármennyire is szeretek írni, úgy érzem itt van egy határ. Ez a szöveg csak feleslegesen foglalná a helyet a blogban, beszéljenek a képek és a mozi az ujjaim helyett.

Annyit azért még leírok, hogy az így horgolt öltéseknek van színe és visszája, és jó, ha ez egy oldalra esik. A két varrást (tulajdonképpen horgolást) ezért ellenkező irányból kell indítani, amikor balról jobbra haladunk. Illetve fontos, hogy a ne csússzon el a két él illesztése horgolás alatt, így én az irodisták legkedvesebb barátját, a binder clips-szet vetettem be. Ez egyébként nem csak office-beli élet jolly joker, de a háztartásban is igazi kincs!

Utolsó simítások

Nálam ez általában keserves, ennél a pontnál válik valami elfekvő munkává. Ezúttal négy sarokról volt szó, így többszörösen is neki kellett durálnom magam. Akármennyire is hihetetlen, egy jó (és szerintem a fém az!) varrótűvel, amelyet a fonalboltokban árulnak, egyszerre be lehet fűzni a szálakat. Ezeket a varrásba bújtatva, néhány csomóval el lehet tüntetni. A végén egy fél centit mindig szoktam hagyni, ez tulajdonképpen pár mozdulat után el fog tűnni az anyagban.

A pántok

Kézműves éveim alatt szert tettem pár bőr alapanyagra is, ami most jól jött, ebből vágtam, és lyukasztottam pántot a Skiccelt táskához. Szerencsére a fonalboltok ma már árulnak kimondottan táskákhoz készült pántokat, könnyű beszerezni. Sőt, ha a bőr illata számodra is elég izgalmas, hogy a belvárosig menj miatta, ez a bolt igazi kincsesbánya.

Talán ijesztőnek tűnik ennyi gombolyaggal bűvészkedni, de leírok pár praktikát a munkához.

A horgoláshoz egy mély, műanyag dobozba tettem bele a fonalakat. Tartottam tőle, hogy talán összegabalyodnak, de szerencsére nem történt ilyen. Arra viszont figyelni kellett, hogy amikor összefogtam őket, és húztam egy „adagot”, többször át kellett simítani, hogy az esetlegesen feltekeredő szálak kiegyenesedjenek, és nem a horgolótűnél okozzanak meglepetést.

A másik, hogy bár nagy, 12-es méretű horgolótűvel dolgoztam, így is előfordult, hogy egy-egy szál kibújt a hurkoláskor. A kék, len szál ebben igen kiemelkedő teljesítményt nyújtott.., ezért gyakran kellett ránéznem a sorokra, nem hagytam-e el valakit.

Ezeket leszámítva gyors és vicces munka volt, nagyon szerettem, ahogy kirajzolódik a minta, még ha csak egy ilyen laza, skiccelt, firkálmányról van is szó.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük