Helló! A nevem Ildikó, és Hogyan csináld? cikkeket írok olyan DIY rajongóknak, akiknek nincs idejük beleásni magukat egy-egy technikába, de ez nem állja útjukat az alkotásban.

A fonalak a favoritjaim, ők a munkáim főszereplői.

Hogyan indult?

Anno az irodában remek munkatársaim voltak, sokat dolgoztunk, és esténként mindig hulla fáradtan omlottam a fotelba. Mivel egész nap a monitor előtt ültem, az otthoni házimunka után már egyátalán nem hiányzott sem a TV, sem a mobil. Sokat olvastam, de szükségem volt egy kreatív, alkotó elfoglaltságra.

Ennek jegyében ilyenkor, egy pohár bor mellett, időről időre fejest ugrottam izgalmas kézműves hobbikba. Mai, trendibb nevén DIY elfoglaltságot űztem. Technikák egyész sora állt már a hátam mögött – festettem, barkácsoltam, rajzoltam, varrtam vagy épp főztem, sütit sütöttem – mire a horgoláshoz értem.

Nem is a technika, hanem a fonalak csavarták el a fejem, amelyből akkortájt lett egyre izgalmasabb a hazai felhozatal. Kreatív vizeken evezve ezt nem lehetett nem észre venni, ráadásul egy blogban azt olvastam, hogy a horgolás nagyon gyors, jól lehet vele haladni.

Első nekifutásra rendeltem egy tekintélyes méretű gombolyagot, – egy vastag (és piszok drága) bordó fonalat – és kerestem hozzá mintát a neten. Egy este, munka után leültem otthon, hogy na, akkor most – követve a mintát – horgolok egy sálat.

Annak ellenére, hogy valamit azért konyítottam a technikához, a mintát – részletesebb magyarázat, vagy képek híján – egyszerűen nem tudtam megfejteni. A neten keresgélve, YouTube videókban és horgolós oldalakon szerencsére sok segítséget találtam. Ez a kutakodás viszont jó néhány estémet elvitte, nem beszélve a sikertelen kísérletekről, a visszafejtett horgolt szemek számáról. Újra és újra nekifutottam, de nem igazán ment.

Feladtam-e a horgolást ezen a ponton? Hát persze.

Bedobozoltam és a sarokba vágtam a cuccokat, bosszantott, hogy bénázom. Mégsem hagyott nyugodni a dolog. Vettem könyveket, magazinokat, még több fonalat és tovább böngésztem a netet.

Végül több heti csendes esti és hétvégi videónézés, könyvforgatás után elkészült a sál. Apránként, hangya módra gyűjtöttem az infót, amelyet akár egy profi tanfolyamra is szánhattam volna, de nem volt rá szabad 4-5 órám.

Valójában úgy emlékszem, nem is akartam A-tól Z-ig megtanulni horgolni, engem csak az érdekelt, hogyan tudok meghorgolni egy bizonyos sálat. Csak annyi infót szerettem volna egyben látni, hogy ezt megcsinálhassam.

Hogy végül meghozta-e a kedvemet ez a sál-siker a folytatáshoz? Naná, azóta is tucat számra készülnek a sálak és a sapkák.

Olyannyira ráharaptam a fonalakra, hogy amikor szakítottam az irodai élettel, és új munkát kerestem, azonnal jött a HVECS ötlete. A nevet még évekkel korábban, egy webdesign tanfolyam miatt vettem, de megtartottam.