A használt ruháknak szerintem két nagy előnye van: jó áron lehet megszerezni, és nagyon vad dolgokra lehet bukkanni. Pontosan e kettő ok miatt nem hagyott nyugodni a second hand biznisz gondolata.

Tisztában vagyok vele, hogy a használtruha nem mainstreem trend, és soha nem is lesz az, de nincs másképp ez a horgolással sem.

Mégis a second hand hatalmas üzlet, komoly hálózatok épültek rá, miközben elvitathatatlanul erős szerepet is vállal az újrahasznosítás feladataiban.

Sőt, ilyen mértékben hasznosítani, hogy a kész darab a legtöbb esetben bármilyen átalakítás nélkül ÚJRA él, igazából szinte csak ez a használtcucc piac képes.

Ezen belül is a használruha, a turi-cuccok adják a legizgalmasabb kincsvadászat élményét.

Erre én mit csinálok? Fogom, és miszlikbe aprítom őket.

Nem akarok itt zöldíteni.., engem nem az újrahasznosítás gondolata hoz lázba.

Az csupán egy megnyugvás, hogy oké, az alapanyag választással jó terepen vagyok.

Számomra a színek, minták, és a jó alapanyag a kincs ebben a buliban.

Olyan dolgokra lehet bukkanni, amire máshol nem, és ezekből olyan holmikat lehet készíteni, amelyeket máshol nem találni.

Ez a keskeny kis sáv, ami izgalmas nekem, és amiért újra, és újra hajlandó vagyok útra kelni.

Sőt, nem csak menni kell az alapanyag miatt, hanem számos előkészületet igényel, valamint a szabását is okosan kell kitalálni.

Erről majd a következő bejegyzésben.